Végül is átvittük Esztert egy másik iskolába.Nagyon nehezen hoztuk meg ezt a döntést,pedig jó egy éve éreztük ,hogy nincs jó helyen a gyerekünk.Ha őszinte akarok lenni,ez azért volt nehéz,mert mi egy kisvárosban lakunk és mivel itt mindenki ismer mindenkit,sokkal nehezebben vált az ember,mint egy nagyvárosban.Faluban meg nincs is erre lehetőség.
Én azért abban bízom,ha más előnye Eszternek nem lesz ebből,legalább annyi,hogy protekció nélkül is elismerik a képességeit.Az előző iskolával az volt a legnagyobb baj,hogy ott olyanok voltak a tanítónénik szerint okos gyerekek,akiknek Valakik a szülei.Az én gyerekemet senki nem segítette abban,hogy ne unatkozzon az órán.
Az új iskolánknak az a mottója,hogy a tehetséges gyerekeket is megilleti külön figyelem,és itt a tudásnak önmagában is értéke van.Nem kell hozzá protekció.
Komolyan,én emlékszem,az én gyerekkoromban is lehetett tudni mindig,ki az a 4-5 gyerek,aki mindig jutalmat kapott,csak azért,mert mondjuk valami pártfunkcionárius volt az apja.Végül is most ugyan ez van pepitában,mert most a vagyonosok gyerekeit illetik meg a kiváltságok.
Remélem,tényleg nem csalódunk ,és az új iskolánkban valóban nem ez a szellem lesz az uralkodó.
